Figyelem

December 3-án a SzoliFÉT figyelemfelhívó akciót szervez a Képviselői irodaház mellett.
Akinek van kedve segíthet:
1. közvetlenül az akcióban a jelenlétével
2. ha ír egy levelet a Jézuska helyett a képviselőknek; a levél: pár mondat, ami röviden megfogalmazza a kívánságot, hogy hogyan szeretnénk élni, vagy milyen változást szeretnénk. Ezt küld el ide december 1-ig.
3.segíts előkészíteni az akciót, ehhez ügyes kezű emberekre van szükség. Jelentkezni ma és holnap lehet, a feladat 29, 30, és 1-én végezhető.

Jelentkezés itt, nem csak érintetteknek.

Köszönjük!
szoliFÉT team

Ne maradj csendben!

Akarunk tenni, és elérni valamit? 

Mit tegyünk? 

Ötlet: 

1. Kezdjük az apró lépésekkel, és ne fogadjuk el azt, ami, és ahogyan működik. Akarjunk javítani, és akarjunk javasolni, legalább javaslatunk legyen arra, hogy mi a konkrétum, amiben változtatni kell.

Van akadálymentesítésre szóló törvény, de rossz a kivitelezés? Érjük el, hogy xy cég ha rosszul csinálta, javítsa ki. 

Van szolgáltatás, de nem működik? Érjük el, hogy dolgozzanak a megvalósulásán. 

Van emlékhely, de nem elérhető? Csináltassák meg! 

Kevés a juttatás/segély, nem alkalmas az alapvető élelmeszerek, gyógyszerek fedezéséhez? 

Kérdezzük meg az NRSZH vezetőjét, hogy mit javasol azoknak, akik ebből nem tudnak megélni. Kérjünk személyes találkozásra lehetőséget, és tegyünk fel kérdéseket. Legyen aki hangfelvételt rögzít, legyen aki videóz.

Nem reális a felülvizsgálatok eredménye? Menjünk, és kérdezzük meg az érintett orvost arról, hogy ha őt érné ilyen igazságtalanság, akkor mit tenne, és tegyük meg. Bizonyítsuk be, hogy az, amit tesznek, az mennyire abszurd.

Ott van Juliék szállítós esete. Rendeljük meg, filmezzük le, és csináljuk végig. Kérdezzük meg az OMSZ-ot.

Mert nem elég várni, hogy a strassbourgi bíróság, vagy Brüsszel, vagy bárki kimondjon egy ítéletet, és erre majd Magyarország egyszer reagál. A segítségnek millió helye van. 

Tegyünk, kérlek, hogy változás legyen!

Kezdjük el dolgozni, együtt! 

2. Miben segíthetsz?

Válassz témát, vagy javasolj. 

Gyere és dolgozz velünk. Segítő agyakat, kezeket, lábakat, és megvalósításhoz eszközöket keresünk minden mennyiségben!   

3. Munkacsopi, részletes terv, és hajrá! 

Van valakinek videózásra alkalmas eszköze? 

Hangfelvétel? 

Kérdésgyártás? 

Mit tegyenek az egészségesek?

Mit tegyenek az érintettek?

A tervek leírását és kijárását akcióvá természetesen vállalom, ahogy azt is, hogy mindegyikben örömmel részt veszek, és segítek amiben csak módom van. 

Hajrá SZoliFÉT!

Október 23. Szubjektív

Sziasztok! 

Nem fogok arról mesélni, hogy a Szoli, a Milla, és Bajnai..., mert ezt bárki elolvashatja máshol is, erről csak annyit mondanék szívem szerint, hogy remélem nem okozunk ezzel csalódást, hanem még inkább segíteni fog majd abban, hogy céljainkat el tudjuk érni. 

Az összefogásról, és leginkább arról szólnak ezek a tüntetések (számomra) hogy ott kell lenni, mert valóban kevés a választás. Arról, hogy együtt lehetünk erősek, együtt lehetünk hatékonyak, és arról, hogy te is kellesz. Te, aki számtalan sebből vérzel, akit megbántottak, és megaláztak, aki a mindennapokban keveset számít, mert nem hozza a tökélyt, és mégis képes bármire...akár arra is, hogy mopeddel, kerekesszékkel megmássza a Sajtószabadság útja nevű domboldalt is. Nekem, egészséges testű embernek ez nem kunszt..Köszönöm, hogy ott voltatok mégis! Sokan. 

Egy kedves szösszenet a tegnapról: Már a Clarkon is keresték többen a FÉT-et, de ott most csak azok voltak ott, akik jól tudnak járni, mert az az út hosszú lett volna kerekesszékkel és mopeddel is, a mankóról nem is beszélve. Dorka, a Szoli egyik kulcsfigurája, kereste Mártit, hogy segítsünk neki felmenni a teherautóra, és ő is jöjjön velünk. A segítőszándék. :) Arra nem gondolt, hogy az a rövid, ám szerfelett ingatag lépcsőféle deszkaság arra nem alkalmas, hogy egy súlyos mozgássérült embert fel és lejuttassunk rajta. Arra gondolt, hogy sokan vagyunk, hogy segítsünk. Kedves, csak épp veszélyes ötlet volt, és elkélt a józanság, amikor nemet mondtunk rá, így sajnos Márti haza ment, mi pedig elindultunk a 0-hoz. A sétánk nem is volt olyan hosszú abban a csodaszép őszben, ami tegnap kényeztetett. Felemelő volt látni, hogy mi már a következő hídnál járunk, de Lánc-hídról, még csak akkor érnek le az utolsó emberek. Sokan voltunk. 
A tömeg most is, mint az elmúlt alkalmakkor meglehetősen vegyes, színes volt, és szép számmal láttam közületek is embereket. Legjobban Magdinak örültem, aki a Március 15-e téren helyezkedve hallgatta végig mopedjén a beszédeket. Köszi, hogy veletek is lehettem, és köszi, hogy egyre inkább érzitek, hogy nektek is ott kell lenni, ha változást akarunk! Nekem, tegnap erről szólt a nap, és egy üzenetről: "Gratulálunk! Csatlakozunk." Ezt az üzenetet a testvérem küldte. 
Remélem, hogy november 4-én sokatokkal találkozunk! 
Üdv: Monika

CIPŐK, FOGYATÉKOSOK, HALOTTAK NAPJA! 2012. NOVEMBER 4-én KOSZORÚZÁS ÉS EMLÉKEZÉS A DUNA PARTON A CIPŐKNÉL A SZOLIFÉT-tel!

2012. november 4-én 16:00 a Duna parti Cipőknél emlékezzünk azokra a fogyatékos, és rokkantsággal sújtott embertársainkra, akik a jelen kormány intézkedései miatt mentek el az élők közül.

meghívó

A fasiszta eszmék miatt milliókat gyilkoltak meg, égettek el. 

Ők, a zsidó, a cigány, a homoszexuális vagy a szembeszegülő Jehova tanúi a holokauszt áldozatok. 

A fajelmélet nem tekintette  a fogyatékosokat sem árjának, harmadrendű, "aligember", feláldozható alanyok voltak az akkori hatalom számára, és nagyon úgy tűnik, hogy ehhez a gondolathoz állunk most is közelebb. Közel 400 ezer embert vittek "kórházakba", ahol kísérleteztek velük, majd méreggel gyilkolták meg őket. Kevesen ismerik a tényt, hogy a gáz általi kivégzés elméletét, melyet később a haláltáborokban alkalmaztak, a fogyatékossággal élő emberekre fejlesztették ki. 

Álságos gyilkosok voltak!
Megtehettek mindent.
1944-45-között több tízezer áldozatuk volt Budapesten is, ennek a népirtásnak állít emléket a Duna-part. 
Jelentős mértékű, borzalmas áthallások vannak e gyilkos történelmi éra és a jelenünk között, elég ha csak megnézzük, a rokkantsággal és a fogyatékossággal élőkre vonatkozó új jogszabályokat.
Ez a jelenlegi kormány a XXI-ik században, Európa szívében a 'zemberekre hivatkozva népirtást folytat!
Hogy is van az, hogy a beteg, rokkant, fogyatékossággal élő embereket megalázó felülvizsgálatokra küldik?!
Hogyan is lehet megtenni egy állítólag felelős kormánynak, hogy emberek százezreitől elveszik az eddig az Alkotmányban rögzített és az elvégzett munkájuk alapján kapott juttatásokat?!
Hogyan teheti meg a kormány, a 'zemberekre és a hatalomra hivatkozva, hogy a fogyatékossággal élőket és a rokkantakat is folyamatos létbizonytalanságban tarja?
Számos rokkant és fogyatékossággal élő embertől vették el a jogot, a lehetőséget és a jogosan járó havi juttatásuk komoly részét, hogy emberi módon élhessenek: vagy az orvos által felírt gyógyszereket veszik meg, vagy a csekkeket fizetik be, vagy ételt vesznek maguknak.
Sajnos sokan egyetlen kiutat láttak!

kép innen

forrás innen

2012. november 4-én 16:00 a Duna parti Cipőknél emlékezzünk azokra a fogyatékos, és rokkantsággal sújtott embertársainkra, akik a jelen kormány intézkedései miatt mentek el az élők közül.

meghívó

/FK/

Realitás börze

Állásbörzét rendeztünk.

/Kép innen/

Idén január 1-től, a hazánkban fogyatékkal élő emberek nem nyugdíjasok, hanem valami neve_nincs, pontosan meg nem határozott jogi hátterű ellátásban részesülve, ideig-óráig megtűrt személyekké degradálódtak.

A ledolgozott éveket semmibe véve a hatalom egy tollvonással megszüntette az addigi "biztonságot", -a rokkantnyugdíjat-, s a közhangulatot e csoport ellen fordítva ezt a réteget is -több másik mellett- minden baj okozójaként, bűnösnek jelölte meg. 

Emberek, sérült emberek ezreit tette és teszi ki a létbizonytalanságnak, évek, akár évtizedek óta nem dolgozó -mert munkára képtelen- embereket űznek ki a nyílt munkaerőpiacra, s hagynak magukra, mondván, csalók s dolgozzanak.

Mert képesek rá. Mondja a hatalom. Az nem számít, hogy a felülvizsgálati rendszert, mely alapján a sérülteket, a munkaképesség csökkenést osztályozzák, időközben úgy változtatták meg, hogy abban csakis az elvárások számítanak. Az elvárások, melyek szimplán forintokban jelennek meg, mégpedig úgy, hogy ezen a területen hány ezer milliárdot lehet -és KELL- megspórolni a büdzsének. Ez úgy hajtható végre, ha a rendszerben lévő emberek, a sérültek, csakis statisztikai adatként jelennek meg.  Így a felülvizsgálaton, melyet minden volt III. csoportos rokkant "önként" "kellett" kérjen, egyéni vizsgálat csak látszatra zajlik, hiszen központi kvóta szerint kell az eredményt felmutatni.

Aki pedig kikerül és rehabilitációs ellátásra ítéltetik, annak munkát kell keresnie. (Az más kérdés, illetve az nem kérdés, hogy az illető képes-e dolgozni, ahogy az sem, hogy például eljuthat-e az esetleges munkavégzés helyére, mert képes-e közlekedni, de ezek már apró nüanszok csak, igaz-e...)

Munkát kell keresnie, a nyílt munkaerő piacon, ott bizony, ahol most, a narancsködben úszó  jelenben a munkanélküliség a messze magasban jár, így az életerős, s jól s akár frissiben képzett egészségeseknek is kemény dolog boldogulnia.

Nos, ezen a helyzeten felbuzdulva, a tényt, hogy a regnáló hatalom ezt a réteget leírta, szerveztünk egy állásbörzét. Ahol igyekezetünk szerint összehoztuk a munkaadókat, munkaközvetítőket s a munkát, megélhetést kereső fogyatékkal élőket.

198 munkaközvetítőt hívtunk meg, Budapestről és az agglomerációból. Másfél hónap szervezése után került megrendezésre az esemény, mely idő alatt 8 -azaz nyolc- választ kaptunk, ők jelezték részvételi szándékukat.

Eljött a nap, s bizony a realitás győzött.

Kicsit több, mint száz fogyatékkal élő -siket, vak, mozgáskorlátozott, vagy értelmi sérült- jelent meg a Benczúr utcai székházban -melyet e jeles eseményre ki is csinosítottunk-, kapva az alkalmon, hogy munkát találhatnak, s a majd kétszáz meghívott s kicsit több, mint féltucat beígérkezett munkaközvetítőből 3 -azaz három- jött el.

Egy MLM típusú, "kis" befektetéssel induló vállalkozás -egyéni "karrier"-; egy felső vezetőket, felsőfokú végzettséggel bíró munkavállalókat kereső közvetítő; s egy gyorséttermi lánc, konyhai mindenes munkát ajánló cég.

Csalódás. Csalódás?

Én -s hagy beszéljek most csak és kizárólag a magam nevében-, nem csalódtam. Ez a mai magyar valóság.

Hoztak egy elvárást, mely szerint van egy terület a költségvetésben mely csak viszi a pénzt, ergo azt meg kell szüntetni, így meg lehet spórolni irdatlan összeget, majd ezt a döntést a gyakorlatban meg is valósították. Csakhogy a spórolás mellé nem tették oda a mérleg másik serpenyőjébe nagyon is kívánkozó másik tényt, mely a háttér, a rendszerből kikerülő sérült, munkaképesség csökkenéssel élő emberek elhelyezkedését segítő hálózat lenne, elfelejtették kiépíteni. Ez még sejtelemként sem merült fel a hatalomban, például, hogy havi 22.800 HUF ugyan miként lenne elég egy embernek akár a puszta túlélésre is, nemhogy mondjuk gyógyszerek megvásárlására, vagy közlekedésre -ha már a nyugdíjas státusszal az azzal járó korlátozott ugyan, de legalább létező utazási kedvezményt is elvesztették ezek az emberek-, ha már munkát kell keresnie.

Sikertelenség. Sikertelenség?

Ha úgy veszem, ez bizony sikeres állásbörze volt,  hiszen bizonyíttatott, hogy a fogyatékkal élő bizony dolgozni szeretne, amennyiben képes rá fizikailag, de nincs hol, vagy csak nagyon-nagyon kevés lehetősége lenne rá.

A jelen realitása az, hogy nincs helyünk a narancs planétán; csakhogy -s ismét a magam nevében beszélek, mégis bízva abban, hogy nem vagyok egyedül- önként nem adhatjuk fel a harcot, s jobb szeretném, ha a harc kimerülne abban, hogy a zoknihúzóval a zoknit a helyére illesszem, de ha ez kell, s meg kell győzzem a hatalmat arról, hogy nekem épp annyi jogom van élni, mint nekik, akkor ezt fogom tenni.

S a zoknihúzó pont olyan realista részlete az életemnek, mint e siralmas arány volt a minap.

/tlm/